Holnaptól félsz, a mától mit remélsz?
Ha a tegnapban élsz, másod sincsen, csak a remény
Múltban az okok, jövőben a vágyak
Jelened a tükröd, de gyáva vagy, hogy lássad
Csak beszélj róla, én majd megcsinálom
Mitől annyira félsz, azt én sosem bánom
Tegnaptól végre én új ember leszek
Feketébe fordult szemed, többé nem hiszek neked
Tudom ki vagyok, tudom honnan jöttem
Tudom kik vannak velem és tudom kik ellenem
Tudom mennyit ér, ki felszín alapján ítél
Neked nincs itt helyed, én pokokl tüzén égek
Úgy élek ki sosem hal meg
Te úgy halsz, mint ki sosem élt
A szív itt ben bármire képes
Utolsó pillanatig robbanni kész
Nyolcadik főbűn, én vagyok a tűz
Benned van a gyújtó-anyag, szívem szikrát szül
Most legyél bátor, szememben már látod
Ha velem akarsz robbanni, én kioltom a lángod
Leszek én az egyetlen, kimondom helyetted
Őszintétlenül érzel, magad ellen vétesz
Én beérem legtöbbel, ami marad tiéd lehet
Belülről rohadó mosolyod többé nem kell
Tudom ki vagyok, tudom honnan jöttem
Tudom kik vannak velem és tudom kik ellenem
Én tudom mennyit ér, ki jelet keres tenyerén
Gyenge vagy, hogy halljanak, hát magam mögött hagylak
Úgy élek, ki sosem hal meg
Te úgy halsz, mint ki sosem élt
A szív itt benn bármire képes
Utolsó pillanatig robbanni kész
Nyolcadik főbűn, én vagyok a tűz
Benned van a gyújtó-anyag, szívem szikrát szül
Most legyél bátor, szememben már látod
Ha velem akarsz robbanni, én kioltom a lángod
Kinyitom a végtelent és telekiáltom
Élnem kell, bármi áron
Őszintén érezni, szeretve meghalni
Nem akarok többé megfelelni
Se beléd betegedni
A nyolcadik főbűn, hogy őszintén élek
A valóság félelmet szül az álmok tovább élnek
Kevélység, fösvénység, bujaság, irigység
Torkosság, harag, jóra való restség
Én vagyok a nyolcadik bűn.
