Szomorú vasárnap száz fehér virággal
Vártalak kedvesem, templomi imával
Álmokat kergető vasárnap délelőtt
Bánatom hintaja nélküled visszajött.
Azóta szomorú mindig a vasárnap
Könny csak az italom, kenyerem a bánat.
Szomorú vasárnap.
Utolsó vasárnap, kedvesem, gyere el
Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel
Akkor is virág vár, virág és koporsó
Virágos fák alatt utam az utolsó
Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak
Ne félj a szememtől, holtan is áldalak.
Utolsó vasárnap.
Ősz van, és peregnek a sárgult levelek
Meghalt a földön az emberi szeretet
Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél
Szívem már új tavaszt nem vár, és nem remél
Hiába sírok, és hiába szenvedek,
Szívtelen rosszak és kapzsik az emberek.
Meghalt a szeretet.
Vége a világnak, vége a reménynek
Városok pusztulnak, srapnelek zenélnek
Emberek vérétől piros a tarka rét
Halottak fekszenek az úton szerte-szét
Még egyszer elmondom csendben az imámat:
Uram, az emberek gyarlók és hibáznak!
Vége a világnak.
Utolsó vasárnap, kedvesem, gyere el
Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel
Akkor is virág vár, virág és koporsó
Virágos fák alatt utam az utolsó
Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak
Ne félj a szememtől, holtan is áldalak.
Utolsó vasárnap.
