Búcsúlevelem záró sorai közt,
szerepel neked egy melléklet, (hogy elég lett)
melyben közlöm megfagyott életünk taván
vágnom kell egy léket.
Hogy alámerülve oda ússzam,
hol a nagy kalandok várnak,
hát most lelépek mindent köszi,
csók a családnak.
Ne félj, mama engedj el
ne tarts vissza mennem kell,
hogy mit hagyok itt,
az most nem érdekel.
Ne félj, mama boldog leszek,
megtartom az ígéretet,
ha a világvégén élek,
hozzád úgy is visszamegyek.
A felhők között bolyongva
a kis galambomat is megtalálom.
lesz majd 1-2 gerlém tőle,
nem is 2, legyen inkább 3.
A levelemnek vége,
pusszantom apám most már
tele lett a lapom
emelem kalapom pááááá!
Ne félj, mama...
Mondd meg miért ragaszkodsz, egy magam féle ravaszhoz,
mondd meg miért ragaszkodsz, egy magam féle ravaszhoz,
mondd meg miért ragaszkodsz, egy magam féle ravaszhoz,
arra kérlek, többet ne láncolj magadhoz!
Ne félj mama...
