A narancsnak öltözött,
Nap, ha hozzád ér,
Engedd meg hogy én legyek
Az árnyékot adó falevél.
A nagy fagyok előtt,
Hogy pár percünk legyen,
Majd én leszek a pilótád
Aki átrepít a jéghegyen.
Néha kevés egy élet,
Néha elég egy perc,
Ahhoz hogy meghódítsd
Azt, akit majd a sírig ölelsz.
Néha kevés egy élet,
Néha elég egy perc,
Ahhoz hogy meghódítsd
Azt, akit majd a sírig ölelsz.
Csak egyszer kellett valakinek,
Rám várnia.
Hisz tovább tartott az utam,
Mint a leghosszabb kálvária.
S van, hogy senkit nem érdekel,
Hogy milyen illatú a kertem,
Mert én nem érem el őt,
És a másik nem ér el engem.
Néha kevés egy élet,
Néha elég egy perc,
Ahhoz hogy meghódítsd
Azt, akit majd a sírig ölelsz.
Néha kevés egy élet,
Néha elég egy perc,
Ahhoz hogy meghódítsd
Azt, akit majd a sírig ölelsz.
