Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen
Összefutnánk egy másik Életben!
Volt, amikor azt hittem, hogy nincs, ami megállít,
De tudom, ha esik, a magamfajta megázik,
Megbecsülöm már, hiszen hamar elillan a gyönyör,
Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör!
Felismertem már, és meg is bántam a hibáim,
Hiszem, hogy odafenn meghallgatják az imáim,
Úszom az árral és hiába látom: messze a part,
Az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt!
Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet,
De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek,
Én a szívembe zárok mindenkit, ki megértett,
És hitt bennem, engem már csak ez éltet!
Eddig sem adtam fel a hitem, ezután se fogom,
Akkor sem, ha becsúszik az Élettől egy-két pofon,
Míg a szívemben bármi lesz, ha sírni lesz is okom,
Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon!
Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen
Összefutnánk egy másik Életben!
Emlékszem, egész mást akartam ez előtt 10 évvel,
Akkor még azt hittem, bárkivel elbánok fél kézzel,
Kellett egy évtized, hogy rá tudjak jönni,
Hogy ami meg fog ölni, az nem a többi ember,
Hanem az én-központú rendszer, amit pont azért hoztam létre,
Hogy ne kerüljek trébe! És nézd meg: hogy mit adott most az Isten,
Mert semmim sincsen, összedőlt minden, megszűnt, amiben hittem!
Kellett volna a sorstól egy büdös nagy pofon!
Ami akkorát csattan az arcomon,
Hogy eszembe sem jut, hogy melyik a rossz út,
Valami kéz, ami visszahúz!
De nem volt senki, aki példát mutatott volna,
Apám régen elment, anyám meg, mondd meg, minek is szólna,
Mikor úgy is tudja, hogy a fia az csak egy önpusztító barom,
Ha kell 100 fokon égek, és a véleményt mind leszarom!
És hiába van pénz a zsebemben, ha szálka vagyok a szemedben,
Nektek írtam a dalokat, úgyhogy jusson eszedbe:
Mikor engem kritizálsz, kicsikét magadat is bántod,
Mert görbe tükröt mutatok neked, amiben saját magad látod!
Nem kell, hogy arról szóljon minden nóta, mekkora raj vagyok,
Nem kell, hogy azt hidd: én bármit, bárhol megkapok!
10 éve próbálok ugyanaz a srác lenni,
De megváltozott a világ, én is megváltoztam... ENNYI!
Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen
Összefutnánk egy másik Életben!
Jó pár gond, amit sajnálom, megéltem,
Igaz út, mit a hamisra cseréltem,
Volt sok fájdalom, azóta elégtek,
Angyalok követtek, imáik elértek!
Voltam rossz példa, szálka a szemekben,
Égre nézek, rózsafüzér a kezemben,
Mondták páran már: sohasem felednek,
És ha nem leszek, akkor is szeretnek!
Sokszor volt nekem is, hogy könny hullott a szememből,
Mit magamnak hittem, kifolyt a kezemből,
Csalódásban, fájdalomban mit is várhatnék,
Isten vagy ördög előtt tiszta szívvel állhatnék!
Nem voltam nagymenő, ki szinte mindent megtehet,
Vagy gazdag család sarja, aki egy lapra feltehet
Bármit, mert neki semmi sem számít,
Kis koromtól kezdve csak a bűn, ami csábít!
Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!
Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen
Összefutnánk egy másik Életben!
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Összefutnánk egy másik Életben!
