Látom a fejem fölött gyülekeznek már a sötét felhők,
De a testem még simítják, érzem, tavaszi szellők.
Mért van ez így?? Kérdem, Isten szent képét nézve.
Mindig engem sújtasz, taszítasz a gonosz, örök mélységbe már.
Megszoktam. Így élek, olyan, mint egy végítélet.
Kezemen, lábamon bilincs van. (Ja, ja) Anyám csak ettől féltett,
Mert a szememben látta a tüzet, melynek parázsló fénye.
Vérbe forgó tekintettel sétálgattam az éjben.
Majka: (refr.)
Bűnös az éjszaka, képek a fejemben.
Gyere csak közelebb, nézz csak a szemembe.
Már csak egy gyertya ég, hallom a dallamot.
Ezernyi árnyék, szájtátva hallgatok.
Ez nem mámor, mi egyszer csak elillan.
Millió emlék agyamba bevillan.
Keserves múlt… ami volt, elmúlt.
Szívem beforrt. Harangja szólt, a könnyem kihullt.
Cella rejtekén állok, tiszta olyan, mint egy átok.
Mocskos szátok, köpök rátok! Csak a szabadságra vágyok!
Mindent látok, centit vágok. (Úgysincs menekvés…) Barácsot rágok,
Mert a tempót már nagyon régen sajnos nem diktálom mert:
Más keres pénzt helyettem, uralkodik felettem.
Fejemben nem feledtem, hogy elárult, kit szerettem!
Ezért büntess meg engem, emberi hibákért.
Majd sorban állok a templomban az imákért!
Majka: (refr.)
Bűnös az éjszaka, képek a fejemben.
Gyere csak közelebb, nézz csak a szemembe.
Már csak egy gyertya ég, hallom a dallamot.
Ezernyi árnyék, szájtátva hallgatok.
Ez nem mámor, mi egyszer csak elillan.
Millió emlék agyamba bevillan.
Keserves múlt…ami volt, elmúlt.
Szívem beforrt. Harangja szólt, a könnyem kihullt.
A csillagok sem mutatják viharban az irányt.
A szívem húrjain az ördög pengeti a gitárt. (Óhóó)
Háborog a lelkem, némán kiált.
Tudom, nem bosszulhatok meg mindent, ami fáj.
Lábam a lábam után, a szavam viszi a szél.
Az élet bábja csupán. Tudom, ennyit értem én.
Irigy szemek szúrnak, de más szelek fújnak.
Felém kezek nyújtva, se nem tűzök újra.
Bűneim taszítanak a mélybe, kísértésbe, bűnösségbe.
Várom mikor lesz már vége, önmagamtól senki se lép be.
Rémálmok börtönében élve, saját tetteimtől félve.
Padlóra küldenek az évek, végre, akkor lesz csak béke.
Majka: (refr.)
Bűnös az éjszaka, képek a fejemben.
Gyere csak közelebb, nézz csak a szemembe.
Már csak egy gyertya ég, hallom a dallamot.
Ezernyi árnyék, szájtátva hallgatok.
Ez nem mámor, mi egyszer csak elillan.
Millió emlék agyamba bevillan.
Keserves múlt… ami volt, elmúlt.
Szívem beforrt. Harangja szólt, a könnyem kihullt.
Minden tönkremegy. Dühöngök üvöltve,
Mint egy szörnyeteg, látom a tükörbe.
Az élet bábjaként rángatnak drótokon,
Ahogy az igazuk lenyomnák a torkomon.
A könnyem kihullt…
