Szét szórt cetlik a földön,
miken az írás rég kopott már.
Gondoltuk, terveztük,
hogy szavakkal mi is teremtünk,
vagy talán (talán) csak én láttam így.
Nem tudom miért,
képzelem még,
nem tudom miért,
képzelem még.
Ha a kitalált pár sor,
nem visz tovább,
a köztes űrt már,
nem halljuk át.
Gondoltuk, terveztük,
hogy nevén minek nevezzük,
vagy talán (talán) csak én hittem így.
Nem tudom miért,
képzelem még,
nem tudom miért,
képzelem még.
Nem tudom miért,
képzelem még,
hogy mesélsz tovább.
Nem tudom miért,
képzelem még.
Elromlani milyen szép,
elrontani milyen jó,
elromlani milyen szép,
elrontani milyen jó,
a csodát.
