A szívtelen időt megfordítanám,
Hogy újra nálam legyél.
Hazudnám neked az élet dolgait,
Hogy semmitől se félj.
Hiszen mindent szabad,
Hogyha valakit szeretünk,
Felmentést ad a világ,
A véletlen téged
Egyedül könnyen bánthatott,
Nem nyílhat már a virág.
A hullámzó időt visszatartanám,
Ne gyűrűzzön tovább.
Szép lenne megint az együtt ébredés, s
Jobban vigyáznék rád.
Hiszen mindent lehet,
Hogyha valakit szeretünk,
Elnézi úgyis a világ.
Most már tudom,
De egyedül kinek mondjam el?
Az égre írni ugye kár?
Hiszen mindent szabad,
Hogyha valakit szeretünk,
Elnézi úgyis a világ,
Most már tudom,
De egyedül kinek mondjam el?
Az égre írni ugye kár?
A szívtelen időt megfordítanám,
Hogy újra nálam legyél.
