Úgy van, mint régen:
nincs szebb, ha Örömvölgy zenél-,
nagy tánc a réten, és fent a köveknél.
Felhőtlen éden:
nézz szét, aki nem mulat nem él!
Menj hát, ha csöndet kerestél...
Úgy van, mint régen:
a béke újra visszatért.
Eltűnt a szégyen-, köztünk járt viharként.
Itt állsz a fényben,
dúdolj hálát az életért-,
áldatlan időnk véget ért.
Táncol a mámor,
hordóban nem marad ma bor!
Szívünk oly' bátor,
bú, baj nem parancsol.
Mindenkit szeretnénk,
nem baj, ha más zenét dalol-,
ünneplő, boldog harang szól.
Dallam a szélben-,
mozdulnak hegyek fogta fák.
Nap lángját érzem-, ölel, mert jóbarát.
Felfűti vérem,
nincs már a szürke szolgaság-,
vég nélkül ontja oltalmát.
Dob dobban az éjben,
tánc forgat vízen.tűzön át-,
Hold vágyát érzem: szerelemmel vigyáz ránk.
Együtt, mint régen:
dúdolva szép idők dalát-,
hallgatva Örömvölgy hangját.
Táncol a mámor,
hordóban nem marad ma bor!
Szívünk oly' bátor,
bú, baj nem parancsol.
Mindenkit szeretnénk,
nem baj, ha más zenét dalol-,
ünneplő, boldog harang szól.
Táncol a mámor,
hordóban nem marad ma bor!
Szívünk oly' bátor,
bú, baj nem parancsol.
Mindenkit szeretnénk,
nem baj, ha más zenét dalol-,
ünneplő, boldog harang szól.
Táncol a mámor,
hordóban nem marad ma bor!
Szívünk oly' bátor,
bú, baj nem parancsol.
Mindenkit szeretnénk,
nem baj, ha más zenét dalol-,
ünneplő, boldog harang szól.
