Vártalak a nyári napsütésben,
Vártalak a téli hóesésben,
Vártalak szobám sötét magányában,
Egyedül hagytál engem!
/Egyedül hagytál engem/
Vártalak tavasz virágzásában,
Csak vártalak az őszi esős szélben,
Vártalak!
Szívembe zártalak!
Mindig mikor rád gondolok,
Kicsinek tűnnek a nagy bajok,
Ha nem vagy velem, keresem a helyem kedvesem.
Mindig mikor rád gondolok,
Úgy érzem a Föld gyorsabban forog.
Előrébb hoznám a holnapot,
Feledhetetlen amit tőled kapok.
Vártalak a nyári napsütésben,
Vártalak a téli hóesésben,
Vártalak szobám sötét magányában,
Egyedül hagytál engem!
/Egyedül hagytál engem/
Vártalak tavasz virágzásában,
Csak vártalak az őszi esős szélben,
Vártalak!
Szívembe zártalak!
Úgy érzem, mindig magányos vagyok.
Tudom, csak magamra számíthatok.
Egybe folynak éjszakák és nappalok.
Esélyt én már soha többé nem adok.
Úgy érzem mindig magányos vagyok.
Sötét utcákban egy magam ballagok.
Álom volt, csalfa álom volt az egész.
/Ó/
Vártalak a nyári napsütésben,
Vártalak a téli hóesésben,
Vártalak szobám sötét magányában,
Egyedül hagytál engem!
/Egyedül hagytál engem/
Vártalak tavasz virágzásában,
Csak vártalak az őszi esős szélben,
Vártalak!
Szívembe zártalak!
