Magányos angyal - Ossian

Tul gyorsan és tul koran talalt ra az élet,

Adott, amit adhatott kevés jót és szépet.

Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep,

Hosszu évek multak igy, gyakran ra sem néztek.

A hajnalok mar vartak ra, kibontott kócos hajjal,

El nem mondott szavakkal, sok-sok rejtett vaggyal.

Tudta jól, nem értették, soha nem szerették,

Szive mélyén vak remény, de ha elment, nem keresték.

Mint amikor a gyermekek sirnak,

Ha éjjel rossz almot latnak,

Belül ugy izzik a banat.

Az emlékek csendben fajnak,

Mint amikor sebektõl vérzel,

De irgalmat nem kérsz mégsem.

Belül ugy hordod a multat,

Barmi volt nem tagadtad,

Törött és tépett szarnnyal, maganyos angyal.

Egy téli reggel indult el, hivtak a messzi fények,

Nem hagyott itt semmi mast, csak néhany rossz fényképet.

Mas vilag most, ahol él, mas szó és mas a fény,

Tavasz, õsz, nyar vagy tél nélküle fuj itt a szél.

Mint amikor a gyermekek sirnak,

Ha éjjel rossz almot latnak,

Belül ugy izzik a banat.

Az emlékek csendben fajnak,

Mint amikor sebektõl vérzel,

De irgalmat nem kérsz mégsem.

Belül ugy hordod a multat,

Barmi volt nem tagadtad,

Törött és tépett szarnnyal, maganyos angyal.