Jéghideg hajnalok, fáradt a mozdulat.
Megkopott városok, sok szürke hétköznap.
Ott lenn a mélyben úgy érezte ő:
Áldozat lehet vagy törvényszegő.
Álmatlan éjszakák, ébredő gondolat.
Szívében hordozott merész, vad vágyakat.
Egy napon döntött hívta őt a fény
Könnyebb élet, csillogás, remény.
Viharban nőtt fel és létezett,
Mint szélben élnek a fák.
Útjából el nem térhetett
Hiába hajlik az ág.
Veszélyes utcákon kezdett új életet.
Gazdagok pénzéből elvett, mit ellehetett.
Nyomában voltak, mindig száguldva élt,
De a golyó gyorsabb, s útja véget ért.
Viharban nőtt fel és létezett,
Mint szélben élnek a fák.
Útjából el nem térhetett
Hiába hajlik az ág.
Viharban nőtt fel és létezett,
Mint szélben élnek a fák.
Útjából el nem térhetett
Hiába hajlik az ág.
Viharban nőtt fel és létezett,
Mint szélben élnek a fák.
Útjából el nem térhetett
Hiába hajlik az ág.
