Nézd, közeleg az éj,
S nem tudod hol talál.
A terveket már rég feladtad,
Mikkel kérkedőn, büszkén elindultál.
Nézd, hív a messzeség!
Célod régen nincsen már.
Emlékek élnek szívedben.
Látod magad előtt az atyai ház falát.
Az éj csendesen leszáll,
S te úgy kiáltanál.
Jól tudod, úgy sincs kinek.
Hisz régen elhagyott már minden jó barát.
Csak nézd, hív a messzeség!
Célod régen nincsen már.
Csak várod, hogy feltűnjön a fény,
Amit hajdan láttál, az atyai ház falán.
A mennyben fent számítanak rád.
Az Atya a kapuban várja tékozló fiát.
Kapsz új ruhát, és gyűrűt az ujjadra.
Isten vár, Ő soha fel nem adja.
A mennyben fent számítanak rád.
Az Atya a kapuban várja tékozló fiát.
Kapsz új ruhát, és gyűrűt az ujjadra.
Isten vár, Ő soha fel nem adja.
Azt mondod ez nem érdekel.
Nem a te világod, hívő nem leszel.
Nem kell, hogy neked papoljanak,
mindent megoldasz egymagad.
S közben nem látod, hogy elestél,
és nincs erőd, hogy fölkeljél.
A szívedben nincs békesség,
mióta otthonról eljöttél.
Fent várnak rád...
A mennyben fent számítanak rád.
Az Atya a kapuban várja tékozló fiát.
Kapsz új ruhát, és gyűrűt az ujjadra.
Isten vár, Ő soha fel nem adja.
A mennyben fent számítanak rád.
Az Atya a kapuban várja tékozló fiát.
Kapsz új ruhát, és gyűrűt az ujjadra.
Isten vár, Ő soha fel nem adja.
Ő soha fel nem adja.
