allomás
Mi az ok? Mi az okozat?...
Máté...
Állok az utamon, nézek a nehézséggel szembe,
Az évek lassan ráncot húznak a tegnap még gyerekfejre.
Csak hobbi művész vagyok mint mások egy (...)
Csavaron átfutott meglátás vezet el és vezekel.
Rém öreg, bár nem műremek és nem remekel,
Rekedten eladom, tompítom hozzáértő egyénekkel.
Egy énekkel, hogy egyétek jó szájízzel,
Bár nem muszáj, hiszen megvagytok nélkülem is,
Hisz' ez a rapp is depis.
Melankólia, magyar pestis már évszázadok óta,
A nép melynek fájdalmas a himnusza.
Emellett is azt hiszem van értelme amit előadok,
Habár nem is hallotok nagy szónoklatot, szórakozott vagyok.
Kellőképp magára hagyott itt mint a legtöbb fiatal a hátterem,
Még talán a jövőképem hiányzik vagy éretlen,
Mégis értelmezek, értelem a lételem, nincs véletlen
történés, csak ok és okozat.
"Minden rendben lesz. Szép, nyugis, unalmas életünk lesz."
Időmértékes verselés.
Szubjektívan értékes érvelés
A beismert tévedés.
Átgondolni nem is merem,
Hogy saját magam nem ismerem.
Fiatalság kapuja bezár,
Vár a szociál bazár.
Ahol az ár lét,
Szerezzek lét,
Túl nagy a tét.
Ezt minden nap lejátszom önmagamban.
Tükröm-tükröm mondd meg nékem,
Mit kezdjek vidéken, a lényeget miért nem értem?
Kik vannak értem? A puszta lélegzés nem érdem.
Aki inhalál elragadja a kínhalál.
Tágra zárt szemekkel fátyolos a lélek tükre,
Beskatulyázva, kirekesztettként, egész életükre.
Kifelé vidám, de befelé fojtogat,
Fájdalmas pontokat erősít fel, darabokra bontogat.
Érzékelem a külvilágot, de nincsen cél,
Szavaimat rendszertelenül szórja szét a szél.
Ez nem egy költői hitvallás, csak szokványos magatartás.
Egyszer fenn, egyszer lenn, vallomás, semmi más.
Hallomásból minden más, te is színpad társ,
Szimpla szippantás, ne csak nézz, hanem láss!
Nem egy költői hitvallás, csak szokványos magatartás.
Egyszer fent, egyszer lent, vallomás, semmi más.
A negatív, pozitív tévhit, aki szív az passzív
De ez itt a Massif, nálunk a szív masszív.
Nem szerény tény, hogy légy mindig őszintén,
És hogyha kell néha a véleményed öl szintén
Magamba szívok mindent szintén, magas a szint.
A konkurencia beint, mi a faszt akarunk itt már megint?
Monumentán-mentán momentumok csepp a tengerben
Nem te vagy a hibás ahogy az összeáll a fejedben.
Aki besúg, majd érvényesül,
Ha tompa majd beélesül.
Úgyhogy Máté Pista,
Legyél te is optimista!
Nekem már az pozitívum, hogy a nívómat írva vívom ki.
A hip-hop pop ipar itthon para és nekünk nem hobbi,
Legalább olyan fontos, mint a mindennapi hoki.
Akit nem bírunk lesújt rá a verbális koki,
A lányoknak kuki, akit meg nem szeretünk kaki!
Ösztönök és szenvedélyek, én rappelek csak, nem regélek,
Mende-mendegélek, ameddig élek.
Ha szembe jössz velem, amit gondolok veled megosztom,
Igaz, önkényesen magunkon vagyunk ezen a poszton,
Hidd el jobban bejött volna mondjuk Boston,
Talán nem élnénk szar koszton meg átlakkozott Lacoste-on.
Ez nem egy költői hitvallás, csak szokványos magatartás.
Egyszer fenn, egyszer lenn, vallomás, semmi más.
Hallomásból minden más, te is színpad társ,
Szimpla szippantás, ne csak nézz, hanem láss!
Nem egy költői hitvallás, csak szokványos magatartás.
Egyszer fent, egyszer lent, vallomás, semmi más.
A negatív, pozitív tévhit, aki szív passzív
De ez itt a Massif, nálunk a szív masszív.
