hamuszürkén omlanak
körülöttem a házfalak
ködbe vesznek a fények
sűrű az éj, a hold se lát
a szeme két ópiát
és én mégse félek
lassan ölő fegyverek
az emlékek, így megyek
nem tudom meddig de meddig de meddig
csak az a perc érdekel
mert a halál élve kell
és nem bánok semmit de semmit
ha egyszer az éjszaka megkísért
elvisz mindent a semmiért
amikor véget ért
újra magányos leszek de szomorú nem
ha egyszer az éjszaka megkísért
elvisz mindent a semmiért
akkor se bánom
mert a világ egy percre a szívembe fért
a világ egy percre a szívembe fért
a hold világít mint a nap
bámulom, de nem halad
megőrjít de tényleg
elaludni nem szabad
amíg látom az arcodat
lassan ölő fegyverek
az emlékek, így megyek
nem tudom meddig de meddig de meddig
csak az a perc érdekel
mert a halál élve kell
és nem bánok semmit de semmit
ha egyszer az éjszaka megkísért
elvisz mindent a semmiért
amikor véget ért
újra magányos leszek de szomorú nem
ha egyszer az éjszaka megkísért
elvisz mindent a semmiért
akkor se bánom
mert a világ egy percre a szívembe fért
a világ egy percre a szívembe fért
a világ egy percre a szívembe fért!
