Ezüstkígyó a karkötő
a nyaklánc fojtogat
szűk a cipő
rám kiáltasz
nem vigyázok
nincsen korlát
ahol állok
rózsaszínű szárnyakat akarok
mint az angyalok
repülök hozzád
hosszú idő húsz emelet
csillogó üvegek
mögött emberek
tévét néztek
vacsoráztok
felkiáltok
de nem láttok
rózsaszínű szárnyakat akarok
mint az angyalok
