nincsen más régen, csak te vagy
éjjel holdról tépsz gombokat
így egymás mellett minden rész egész
úgy szívom lényedet be én
mint légben szálló oxigént
egy Holdról visszatérő űrhajós
rövid a nyár
nélküled már üresek gyümölcsfák
a te hibád
nélküled már monoton a mennyország
a világegyetem túl tág
voltam már használt, rossz tükör
ami mindent folyton felnagyít
rémképek néznek rám, ha nem vagy itt
úgy szívom lényedet be én
mint légben szálló oxigént
egy Marsról visszatérő űrhajós
rövid a nyár
nélküled már üresek gyümölcsfák
a te hibád
nélküled már monoton a mennyország
a világegyetem túl tág
