Egyszer tán minden megőrül,
A világ tengelyestül meggörbül,
Spiccre állva még egy kört vénül,
S végül elszédül.
Azt mondják, egyszer a nap kihűl,
Elveszi az éjjel feleségül,
Ettől az állólámpa is a földre ül,
S elszenderül egy fény nélkül.
A helyzet a színét váltja
Földön kívül domború,
Csak a kaméleon nem bánja,
Hogy az élet fonákja belülről homorú.
Az ember énje szorong belül:
Hogy hagyhatták így magán kívül?
Mint Bélahúsországban elgyengül,
És egyedül a WC-n szül.
