Ezüst hídon ráncot fejt az éjjel,
és az ikrában a tej,
vibrál és táncot lejt a kéjjel.
Csalfa pisztráng ott tüzel,
ahol egy halandó,
illegális csavargó szív
halondóra lel.
Éjféltájban összegyűlnek a színek,
és a prizmán ott a Hold
Karizmán üldölgélnek a szívek.
Hé főnök! - mondd miért volt,
hogy amikor mi is kiöntöttük,
csak ott pattogott s megholt,
tán igaz sem volt.
Pedig mi is csak nyíllal lőttük át,
Mégis otthagyta a szív a tejfogát.
Pedig mi is csak nyíllal lőttük át,
Mégis otthagyta a szív a tejfogát.
Küldj át a szőrös szívbe markolót,
S nyúzuk le az égboltról a rákfogót.
