Előre toltam végét járván
Keres ki tudja micsodát.
Mögötte nyomban jár egy járvány,
Bottal üti a nyomát. Jaj!
Hej kaján kéj koldul koitál,
tömjén burkát fonja rá.
S, mint borban elvarázsolt gyík,
kúszik alá.
Alatta árnyék felé vizelvén,
korbácsolja ostorát.
Fölötte ágyék mit sem sejtvén,
lágyék-szándék ostromát. Jaj!
Szív alakja formát öltött,
csőre töltött partizán,
S mint kakasszívszorító lő,
egy kurtizán.
Észre térvén villamosszékén,
kaján kéje lángra gyúl.
Benne lévén megrázó élmény,
Pajzán része ellazul. Jaj!
Hull a kék éj, hull nyakába,
Hullakába mátkaláz.
Álmából halmára nő,
Kaktuszvirág.
