Miki egér angyal-bőrben bőregér
Jákob lajtorjáján visszatér
A földre szívni egy kicsit
És nem tudta azt a piócahalász sem
Ha piócáját lehalássza éppen
Vérében felszívódva újra él
Egy szúnyog árva lárváján henyél
Álmában szárnyán a vér
Szitakötőgéneket takar
És nem tudta azt az elhaló mártír
Hogy legközelebb majd ő lesz mint
Vámpírok ajkán az arcpír
Nem festékből való
Fűbe harap a viperaraj
Mérgéből arat aranyat a vén szivar
Kábítja népét a vérét szívja
Nem denevér de ő is élni akar újra
Valahogy mint régen a dinoszauruszok
Hamvát beszívta a föld
Most Isten fekszik az intenzíven
Bámul maga elé
Orrából csíkos szívószálak
Lógnak a föld felé
