Emlékszel régen,
csak ráztunk a téren.
Nem volt még vesztes,
és nem volt nyerő.
Jó volt az este,
de mindenesetre,
nem volt még férfi,
És nem volt nő.
Egyszer egy reggel,
Eltűnt a szárnyad,
S egész nap vártad,
Hogy majdcsak kinő.
Semmit se szóltál,
eladó voltál,
és álmodban megvett,
egy emberevő.
Olcsó vagy,
de még annál is olcsóbb a bér,
Amit egy ember kér.
Hé szendvicsember,
mondd vitorlád mennyit ér,
ha csak úgy fújja a szél?
Ez már nem rád vall,
csak beszélsz a fákkal.
Bolonddá tettek,
bolond idők.
Bőrödön reklám,
Csak a péniszeden nincs tán.
Hé szendvicsember,
már nem vagy menő!
Olcsó vagy,
de még annál is olcsóbb a bér,
Amit egy ember kér.
Hé szendvicsember,
mondd vitorlád mennyit ér,
ha csak úgy fújja a szél?
Ez nem a tiéd,
ez valaki másé!
Az idő a táj a nő,
meg a pokol!
Valami ismeretlen
helyen fekszel,
és a konyhában csendben
Zümmög a Sokol.
