Emberlelkű földeken
sétál gyöngytekintetem.
Titkos madárral
sűrűbe száll.
Ha érthetnélek süllyedő,
ólomszívű múltidő,
elmondanád, hogy
van hazám!
Az alvó hóval álmodom,
a téllel nem barátkozom.
Ingyen kabátom,
lélek-ruhám.
A városlátó ablakon
a holnap csendben átoson,
felhővilágban
sincs hazám.
Felhővilágban
sincs hazám.
Ágyam: bánat, alszom félelemmel.
Összebújok szajha-bűnömmel megint.
Látlak tiszta fátyol képzeletben.
Nem talállak átkozott törvény szerint.
A megváltás ha útra kél,
szívünk városába ér
békés hajókon,
széles Dunán.
Ha bánat-földről fúj a szél,
sétálunk csak könnyedén.
Ember világban
légy hazám.
Emberlelkű földeken...
