Amíg nem ismersz, ne mondj semmit rólam.
Hogy honnan jöttem, hogy merre tartok én
Úgyis hazugság lesz minden egyes szóban
Mert aki nem ismer, az nem is lát belém
A szívem nagy, de viharvert a lelkem
És a kelleténél mindig nagyobb a szám
De igaz vagyok és soha el nem felejtem,
hogy mit tanított az életről apám.
Lehet, hogy elkövettem jó néhány hibát
Kaptam már eleget a sorstól, tanultam a jóból, a rosszból
Csend van, megyek az úton, nem szólnak hozzám
Nincsen szeretőm, nincsen ágyam, nincs hazám
De bárhol járok, nekem mindenütt ugyanúgy jó
Én a nyughatatlan világcsavargó
Tudom, hányszor imádkozott értem
És éjszakánként mennyit sírt anyám,
Ó, hogy egy angyalt küldött, és mindent túléltem
És hogy most is sír, de akkor is büszke rám
Lehet, hogy elkövettem jó néhány hibát
Kaptam már eleget a sorstól, tanultam a jóból, a rosszból
Csend van, megyek az úton, nem szólnak hozzám
Nincsen szeretőm, nincsen ágyam, nincs hazám
De bárhol járok, nekem mindenütt ugyanúgy jó
Én a nyughatatlan világcsavargó
Amíg nem ismersz, ne mondj semmit rólam.
