Állj! Látom, hogy félsz,
Kelj felés járj,
Tedd meg, hogy élsz.
Hogyha ez vigasztal,
Tudom, milyen szar,
ezt játszom én is,
minden tavasszal.
Ölnék, vagy ölelnék ahhoz,
hogy mások megértsék
ki vagyok én és mit akarok,
miért élek és miért halok.
Fej mellé az ész, kell az is,
hogy láss és ne csak nézz.
Nem lehetsz mindig hibás, nyisd ki a szád
üvöltsd, hogy kapja be a világ.
Ide az kell, ésszel, meg erővel.
Ne mondd, hogy megint félsz!
Ne mondd, hogy semmit nem érsz!
Ne mondd, hogy feladod!
Ne mondd azt, hogy nem a te harcod!
Csak szívj! Szenvedj, ha élsz, küzdj,
hogyha fáj, harcolj, ha félsz!
Jól tudod mit ér el, aki letérdel,
és imát morzsol a kezével.
Ide más kell, ésszel, meg erővel.
Refr. 3x:
Ne mondd, hogy megint félsz!
Ne mondd, hogy semmit nem érsz!
Ne mondd, hogy feladod!
Ne mondd azt, hogy nem a te harcod!
A szemed a pályán, most te vagy a tét,
mindent-mindent, csak magadért.
Annyi hajtson, ami megőrjít,
ha nem pusztít el, megerősít.
Megerősít ...
