Békétlen, vérző világ-,
vak idők… nincs élő virág…
Nincs nyár, se fény-,
nincs már remény…
csak a csönd és a néma imák.
Nincs hős legény-,
nincs "ő meg én…"
csak a csönd és a néma imák.
Félnek a félholt utcák,
Összebújnak a szétszórt ruhák
Nincs már zenénk-,
nincs már mesénk…
csak a füst, és a könnyes homály.
Katonák, katonák,
hova mentek, katonák?!
Árva lány a világ-,
együtt sírnak az anyák…
Katonák, katonák…
lángban kunyhók, paloták…
Térdre hullnak, elmúlnak a fák.
Katonák, katonák,
hova mentek, katonák?!
Árva lány a világ-,
együtt sírnak az anyák…
Katonák, katonák…
lángban kunyhók, paloták…
Térdre hullnak, elmúlnak a fák
Vesztettünk… elvesztettél…
s veled elvesztem én…
Vesztes vagy, veszett világ!
Nézd, elvesztünk mind-,
nincs győztes katonád!
Vesztes vagy, veszett világ…
Katonák, katonák,
hova bújjunk, katonák?!
Máglyaláng a világ-,
hova bújtok, katonák?!
Katonák, katonák…
hova tűntek a Hazák?!
Pokol mélyén Fiúk és Apák…
…oda juttok, ha mentek tovább…