Mikor az ember beszennyez minden tengert, folyót és tavat,
Kifogja belőlük majd a legutolsó halat,
Csendben elfogyasztja és már semmi nem marad,
Akkor döbben rá, hogy a pénz keserű falat!
Az ember beszennyez minden tengert, folyót és tavat,
Kifogja belőlük majd a legutolsó halat,
Csendben elfogyasztja és már semmi nem marad,
Akkor döbben rá, hogy a pénz keserű falat!
Kezdetben az ember a természettel kézen fogva
Gyarapodott, fejlődött és ma pont ennek a fogja.
Habokban van már az ősi szimbiózis,
Érthető, hogy a rosszból kijut egy kis dózis.
Végtelennek tűnő lehetőségek tárháza,
Gondoltuk a Föld egy terülj-terülj öko-pláza.
Aztán néhányszáz év alatt a jó velünk el szaladt,
Kipusztítva minden mást, fajunk magára maradt.
Nagyvárosokban pazar, palotákban pazal,
Miközben valakinek az otthona egy szalmakazal.
És addig, amíg ők végigéheznek egy életet,
Pofátlanság, hogy kukába kerülnek az ételek.
Hatalmas vízkészletek, mit az ember elherdál…
A játszma most fordul, az élővilág szervál.
Az időnk csak fogy, a természet nem elnéző.
Megoldást találva talán még nem késő!
Mikor az ember beszennyez minden tengert, folyót és tavat,
Kifogja belőlük majd a legutolsó halat,
Csendben elfogyasztja és már semmi nem marad,
Akkor döbben rá, hogy a pénz keserű falat.
Az ember beszennyez minden tengert, folyót és tavat,
Kifogja belőlük majd a legutolsó halat,
Csendben elfogyasztja és már semmi nem marad,
Akkor döbben rá, hogy a pénz keserű falat.
Ez egy élő bolygó. Még! Míg meg nem orrol ránk az ég.
Ám ha itt a vég, vad horrorrá válhat minden szép,
Mert csak akkor esünk kétségbe, ha dühös, hogyha kárt tesz,
De ő csak szólni próbál, hogy gáz lesz!
Savanyú könnyeket hullajtva önmagát marja,
De senki meg nem hallja, hogy a Föld ezt nem akarja.
A sok marha jó ötletnek hála,
A haladás meg nem áll, szinte száll, de sajnos helytelen irányba.
Hiába a több évezredes tudás, csupán egyhelyben futásnak tűnik,
Minden a fejétől bűzlik.
Az emberek többsége, mintha gépekké változna,
Kendermagos processzor és letöltött káposzta!
Ellennénk átkozva?! Kényszerképzet!
Nézd csak meg, ahogy emberi testet ölt a végzet.
Majd lassan az egészet elemészti az enyészet.
Megbuktunk, hiába tanított a természet!
Mikor az ember beszennyez minden tengert, folyót és tavat,
Kifogja belőlük majd a legutolsó halat,
Csendben elfogyasztja és már semmi nem marad,
Akkor döbben rá, hogy a pénz keserű falat.
Az ember beszennyez minden tengert, folyót és tavat,
Kifogja belőlük majd a legutolsó halat,
Csendben elfogyasztja és már semmi nem marad,
Akkor döbben rá, hogy a pénz keserű falat.
Sír a Föld, s vele együtt zokogva sír az ég,
Mert egy bús, kietlen sírhellyé változhat a
Réges-rég talán még tényleg szép, csodás, kék planéta
Olajtartalékra hajtó martaléka
Lesz és nem egy vidámnap ez!
A sorsunkra pontot pár atomrakéta tesz,
És egy kalap alá vesz, lehetsz bűnös, vagy ártatlan,
A sors ostora mindenkin egyformán csattan.
Igaz, mi csak jót akartunk cselekedni, nem bűnt,
Helyes iránynak ez tűnt, de mégis elvesztünk.
Szétcsesztünk egy bolygót, pedig ez csak társbérlet,
Azt hittük, hogy miénk lett, de az emberiség téved.
Mit tehetsz, ezt kérded?! Ó, ha értenéd.
Hogy néhány szélkerék kezdetben még elég.
De hogyha féltenéd, tegyél többet,
Élj rajta, használd, de vigyázd a Földet!
Mikor az ember beszennyez minden tengert, folyót és tavat,
Kifogja belőlük majd a legutolsó halat,
Csendben elfogyasztja és már semmi nem marad,
Akkor döbben rá, hogy a pénz keserű falat.
Az ember beszennyez minden tengert, folyót és tavat,
Kifogja belőlük majd a legutolsó halat,
Csendben elfogyasztja és már semmi nem marad,
Akkor döbben rá, hogy a pénz keserű falat.
