Ne sírj Anyám, Ne sírj Anyám a Te rossz fiadért...
Ne sírj Anyám, Ne sírj Anyám a Te rossz fiadért...
Amikor csak térdig értem magamnak még cseleket nem szőttem,
Nem voltam balhés fazon, de a sors betalált bőven.
Pedig én törtem magam, de nem igazán úgy, ahogy kellett,
A sebek nőttek sebek mellett, ennyire tellett.
Az idő gyorsan halad, de a szavad bennem marad,
Remél rád a mocskon kívül fiam más is ragad.
Egy-kettő! És ez nem mikrofon próba,
Körülbelül ezek a jegyek kerültek a naplóba.
Vagy megróttak szóban, és nem telt úgy el hét,
Hogy a biciklim nem romlott el, vagy a ruhám nem szakadt szét.
Vagy nem törött be ablak, vagy valamin rajta nem kaptak,
Így mindig hagytak teret egy kis haragnak.
Hát nem, nem ám, anyám hát nem jó ez így,
Muszáj, muszáj, hogy legalább ez egyszer higgy
Nekem, nekem, hiszen én tudom, hiszem,
Hogy egyszer még többre viszem...
Ne sírj Anyám, Ne sírj Anyám a Te rossz fiadért...
Ne sírj Anyám, Ne sírj Anyám a Te rossz fiadért...
Ne sírj Anyám, Ne sírj Anyám a Te rossz fiadért...
Ne sírj Anyám, Ne sírj Anyám a Te rossz fiadért...
Jött egy újabb korszak, amit átitatott a borszag,
Beismerem, hogy néha tényleg meredek dolgok voltak.
A sok-sok ivó torna, a sok legendás tivornya,
Mire hazahúztak frankón elkopott a cipőm orra.
A virágok sorba, ajtóig kitiporva,
Csak a szóda lehetett romlott, mert más nemigen volt a borban.
Én mondtam is, hogy bánom, és hogy ne sírjál nagyon,
Mivel a cimborámat úgy vitték haza egy ajtó lapon.
Csak nézted az ablakon, ahogy egy lekésett hajnalon,
Lábaimat a köveken át csak nagy duzzogva rakom.
Arról se tudva, hol lakom, meg-megpihenve a falon,
Nem az első alkalom, hogy a világot leszarom,
Hát nem, nem ám, Anyám, tudom nem jó ez így,
Muszáj, muszáj, hogy legalább még egyszer higgy,
Nekem, nekem, hiszen én tényleg hiszem,
Hogy egyszer még többre viszem.
Ne sírj Anyám, Ne sírj Anyám a Te rossz fiadért...
Ne sírj Anyám, Ne sírj Anyám a Te rossz fiadért...
Ne sírj Anyám, Ne sírj Anyám a Te rossz fiadért...
Ne sírj Anyám, Ne sírj Anyám a Te rossz fiadért...
Lassan elrepülnek az évek és nincs másom, csak egy ének,
Amikor éjnek éjjelén a kimaradásból hazatérek.
Félek változtatnom kéne, ha még nem vagyok elkésve,
Úgyhogy valaki most már végre megtaníthatná, hogy miért is ne
Maradjak ilyen, mert szerintem akiben,
Ennyi jó kedv megszorult testvérem óóó az nemigen
lehet rossz ember, akit az "atyaúristen" néha ezzel,
Inkább csak-csak megáld és nem pedig megver.
Hát nem, nem ám, komám, én nem változom,
Bizony, bizony, ennek a levét iszom.
Hiszen, hiszen, a férfi nem élhet vizen,
Így ha megrészegednék a dal majd helyettem üzen, hogy:
Nem, nem ám, Anyám, már nem kell, hogy higgy,
Nekem, nekem, de legalább fogadj el így,
Hiszen, hiszen, ha többre nem is viszem,
Óóó-ó-óó, de mindig haza húz "valaki"...
Ne sírj Anyám, Ne sírj Anyám a Te rossz fiadért...
Ne sírj Anyám, Ne sírj Anyám a Te rossz fiadért...
Ne sírj Anyám, Ne sírj Anyám a Te rossz fiadért...
Ne sírj Anyám, Ne sírj Anyám a Te rossz fiadért...
