Hogyha léptek át már rajtad
hajnalban egy szûk utcán,
mert az éj a torkodon
sörként folyt át:
Mindenki ordibálhat,
mindenki prédikálhat
míg õk csak szépen eljátszák
én inkább élek
Mindenki nem lökhet szózatot,
én inkáabb a rock and rollra ordítok!
mindenki fejreállva él
és közben attól fél:
a pazar pót, a papírpénz
csak hamis fénykép!
Belemerevedve átlag hullaként
a panel szürke-kék egén!
tedd ezt, ha neked jó, de engem
hagyj már békén!
Mindenki ordibálhat,
mindenki prédikálhat,
míg õk csak szépen eljátszák -
én inkább élek
mindenki nem lökhet szózatot,
én inkább rock and rollra ordítok!
mindenki fejre állva él
és közben attól fél:
a pazar póz, a papírpénz
csak ócska, régi, hamis kép, nézd!
Hagyj már békén, hagy már békén...!
