Vágyai oltárán kinyúlt az állat,
fölé hajolva keresem, hátha
a gombnyi méretű két erős szemben,
tükröződöm. És én voltam a tettes, íme:
egy véletlen baleset, egy direkt áldozat.
Kivizsgál az élet, nem hagy károkat.
Tudom, én vagyok itt, magammal szemben,
magamat megfigyelve egy én korú testben,
egy fűszálnyi részen eldideregve,
várjuk a végét, én meg a tettes.
Állok a test fölött, árnyéka elrejt. Mellette
látom a lábnyomom egy befőttes üvegben.
Szomorú tétova és örömtől terhes
Minden gondolatom, magammal szemben.
Pihennek tagjaink, a kettő az egyben, s nézik
összegyűrt tükreinket földi vizekben.
Tudom, én vagyok itt, magammal szemben,
magamat megfigyelve egy én korú testben,
egy fűszálnyi részen eldideregve,
várjuk a végét, én meg a tettes.
Tudom, én vagyok itt, magammal szemben,
magamat megfigyelve egy én korú testben,
egy fűszálnyi részen eldideregve,
várjuk a végét, én meg a tettes.
