Mikor a srác a kulcsot a zárba rakja, ahogy részegen hazaér,
Magára húzza a hűtőt minden éjjel.
Tükör meg néma reggel, néha reggel ha kérdezi,
Hogy mit kéne tenni ezzel a beteges szenvedéllyel.
Választ hiába vár, döntenie kéne már,
Valaki, ha megmutatná, hol a határ.
A számban nyál, az ütőerembem a vér,
Végzem a dolgomat, te meg majd eldöntöd, hogy mennyit ér.
A számban nyál, az ütőerembem a vér,
Ennyi a részem, annyi, amennyit ér.
Néha a pálinkától részeg, néha a fűtől kába,
Néha úgy érzi, tisztulnia kéne.
Vagy ha kell, elmegy Nazarethbe, vagy ha kell, elmegy Mekkába,
Csak tudána meg végre, melyik a jobbik éne.
Választ hiába vár, döntenie kéne már,
Valaki, ha megmutatná, hol a határ.
A számban nyál, az ütőerembem a vér,
Végzem a dolgomat, te meg majd eldöntöd, hogy mennyit ér.
A számban nyál, az ütőerembem a vér,
Ennyi a részem, annyi, amennyit ér.
Választ hiába vár, döntenie kéne már,
Valaki, ha megmutatná, hol a határ.
A számban nyál, az ütőerembem a vér,
Végzem a dolgomat, te meg majd eldöntöd, hogy mennyit ér.
A számban nyál, az ütőerembem a vér,
Ennyi a részem, annyi, amennyit ér.
