Nézd meg a várost magad körül:
Zöld a Duna, és szürke az égbolt!
Talán sosem lesz már kék.
Kisgyerekként egész másnak láttam.
De tudom, az rég volt.
Már ez is csak emlékkép.
Kereshetnél,
De ennél jobbat úgysem találsz.
Elég, ha talpra állsz!
Nem Paradicsom,
Nem oázis.
De hisz ismersz, én a jég hátán is
Úgy élek, ahogy halni szeretnék.
A felhők felett mindig kék az ég.
Mielőtt darabokra hullna szét,
Hadd rakjam össze a képet!
Kopott, már megsárgult,
A széle meg kicsit tépett.
Gyűrött alul,
Az egyik sarka be van hajtva.
De ha jól megnézed,
A lényeg így is látszik rajta.
Kereshetnél,
De ennél jobbat úgysem találsz.
Elég, ha talpra állsz!
Nem Paradicsom,
Nem oázis.
De hisz ismersz, én a jég hátán is
Úgy élek, ahogy halni szeretnék.
A felhők felett mindig kék az ég.
