Az ember hajlamos elfeledni,
Mennyire szerencsés,
Csak mert valami éppen fáj.
De én hálát adhatok,
Össze teszem a kéz kezem.
Épp együtt állnak a csillagok, és az ég is felhőtlen,
Azt hittem gyerek maradok, de már félig felnőttem,
Ideje élni, félni úgyis késő már,
Legalább melletted vagyok.
Ha én nem értem, akkor senki,
Miért csukott a szem,
És miért néma a száj,
Talán többre vágyhatok,
Vagy jobbra éhezem.
Épp együtt állnak a csillagok, és az ég is felhőtlen,
Azt hittem gyerek maradok, de már félig felnőttem,
Ideje élni, félni úgyis késő már,
Legalább melletted vagyok.
Épp együtt állnak a csillagok, és az ég is felhőtlen,
Azt hittem gyerek maradok, de már félig felnőttem,
Ideje élni, félni úgyis késő már,
Legalább melletted vagyok.
