Két lábbal a földön állva.
Két szemmel az égre nézve.
A jelre várva,
Amit úgyse veszek majd észre.
Fentről minden egyes ember
Pont egyforma pontnak tűnhet.
Kérdés, hogy az élet Téged
Jutalmaz, vagy büntet.
Néha a zaj kell.
Néha a csend.
Néha kívül állok,
Néha meg bent.
Néha építem a falat,
Néha bontom.
Nekem mindenhol jó,
De hol vagyok igazán otthon?
A sivatag és a sár ugyanúgy
Homokszemekből tevődik össze.
Hogy hova születsz Te,
Abban a sors működik közre.
De minden választás és döntés
Attól kezdve Terád hárul,
És addig ismétlődik,
Amíg a kör be nem zárul.
Néha a zaj kell.
Néha a csend.
Néha kívül állok,
Néha meg bent.
Néha építem a falat,
Néha bontom.
Nekem mindenhol jó,
De hol vagyok igazán otthon?
Néha a zaj kell.
Néha a csend.
Néha kívül állok,
Néha meg bent.
Néha építem a falat,
Néha bontom.
Nekem mindenhol jó,
De hol vagyok igazán otthon?
