Fullon a diszkó lassulok, sebesség kéne mára.
Az ablak tükre megremeg, ahogy a hangerő cibálja.
A vidéki pultos nem érti, mi a szerelem, két férfi,
ölelkezik a vécében, lépek a taximat intézem.
Kitinpáncélozott Cadillacben, a sofőr a rádión teker,
a hangszóróból napalm szivárog, a tűzről Johnny Cash énekel:
burns, burns, burns, ahogy süllyedek egy lejjebb,
Down, down, down, a lángok úgy csapnak egyre feljebb.
Beengedtem egy állatot,
amit megfékezni nem tudok.
A csengő szól, megébredek,
de felébredni nem merek.
Kérdezem, mi kell neki,
a választ Ő sem ismeri.
A lelkem vidd, az útba van,
a lélek oly haszontalan.
A város peremén cirkusz áll, koszosan, pirosan, sárgán.
Én veretek veterán körhintán, porcelán kanca hátán.
Egy majomőr idelép, mit akarsz vakarék, emberszerű az arca,
de, a fejemben beszél, a csimpánz tenyér a borotvakést kihajtja.
Villan a penge krómja, jön az őr monológja, aki azt darálja, hogy az ember,
olyan haszontalan, hogy csak útba van és hiába minden rendszer,
ő a nagyobb erő, ami nem győzhető le semmilyen ismert módon,
minek elrohanni, minek ellenállni, hát folyjon a vér, csak folyjon.
Beengedtem egy állatot,
amit megfékezni nem tudok.
A csengő szól, megébredek,
de felébredni nem merek.
Kérdezem, mi kell neki,
a választ Ő sem ismeri.
A lelkem vidd, az útba van,
a lélek oly haszontalan.
Beengedtem egy állatot,
amit megfékezni nem tudok.
A csengő szól, megébredek,
de felébredni nem merek.
Kérdezem, mi kell neki,
a választ Ő sem ismeri.
A lelkem vidd, az útba van,
a lélek oly haszontalan.
Beengedtem egy állatot,
amit megfékezni nem tudok.
A csengő szól, megébredek,
de felébredni nem merek.
Kérdezem, mi kell neki,
a választ Ő sem ismeri.
A lelkem vidd, az útba van,
a lélek oly haszontalan.
Beengedtem egy állatot,
amit megfékezni nem tudok.
A csengő szól, megébredek,
de felébredni nem merek.
Kérdezem, mi kell neki,
a választ Ő sem ismeri.
A lelkem vidd, az útba van,
a lélek oly haszontalan.
End
