A napfény a szemembe könnyet csal,
Következzék egy vérpezsdítő dal.
Forró testek, édes éjszaka,
Amíg szól a jazz, nem megyünk haza.
Amíg szól a jazz, biztos táncolunk,
Míg a lábunk bírja, addig mulatunk.
Táncolj, táncolj!
Táncolj, táncolj!
Táncolj, táncolj!
Táncolj, táncolj!
A lemezjátszó tűjének karcos simogatása
Csalja elő a dallamot, mely a barázdába zárva
Nem más, mint egy spirállelkű varázslatos inger,
Mitől a jazzgitár az éterben a trombitával swingel.
Egy fekete-fehér zenekar a szivarfüstben ázik,
Azt sugalják nincs holnap, ez a tudatomba mászik.
Teljesen felszabadít ez a mögöttes tartalom,
Ma este nem aggódom, fő a nyugalom.
Táncolj, táncolj! x4
A dallamos szédület elszabadul.
Ezen az estén a melódia az úr.
Hangjegyek milliárd remegés.
Nem ismerik,
Nem ismerik,
Nem ismerik,
Nem ismerik,
Nem ismerik a pihenést.
Táncolj, táncolj! x4
