Nyújtózkodik a zúzmara
megdermed az idő
Elcsitul a jelen, és
megnémul a jövő
Csak üldögélek tétlenül
lekapcsolom magam
Bámulok a semmibe
így minden rendbe' van
Míg vesztegel a pillanat
idebent csak pörög
egy végtelen magnószalag
a szemhéjam mögött
Néha jó, néha rossz, néha nem
Néha nem foglalkoztat semmi sem
Végül minden végső helyére kerül
maradok -- ott, ahol voltam - egyedül
Beborítva sugarakkal
szemben állok a Nappal
Köröttem légüres tér
riadtan tátogok
Hűvös fénnyel izzanak
lámpás csillagok
Egymást követve fagynak el
a kimondott szavak
Szilánkokra törnek, aztán
szertefoszlanak
Magam leszek a zúzmara
a hóval olvadok
Elillanok, akár a tél
akár a sóhajok
Néha jó, néha rossz, néha nem
Néha nem foglalkoztat semmi sem
Végül minden végső helyére kerül
maradok -- ott, ahol voltam - egyedül
Beborítva sugarakkal
szemben állok a Nappal
