Ez lett minden jó:
szétégett pázsiton pár üde folt.
Színes pillangó.
Nincs több szép. Ennyi volt.
Baljós árnyékként
fekete ég borul újra fölém.
S a láthatáron túl
pontnyi fény a remény….
Mondd harccal, könnyel, vérrel!
Mondd vággyal, kéjjel! – Éreznem kell!
Mondd szóval, dallal! Szívvel:
Nem repül el míg látsz, míg érzel.
Mutasd csak egy percig, míg a föld pereg fölém!
Vakon jutni lélegzethez pont elég.
Hitet küld, hogy bízni tudjak egyszer újra még…
Valamiben. Valakiben. Valamiért. (Még, még, még, még!)
Van még egy perc! Még látsz, még érzel.
Mondd harccal, könnyel, vérrel!
Mondd vággyal, kéjjel! – Éreznem kell!
Mondd szóval, s dallal! Szívvel! (Voc: Mondd szóval, mondd dallal, mondd szívvel: várj!)
Nem repül el, míg látsz, míg érzel. (Voc.: mondd el… míg látsz….)
Mondd el… míg látsz! - Szeress csak egy percig, míg a föld pereg fölém…
Mondd el… míg látsz! - Vakon jutni lélegzethez pont elég…
Mondd el… míg látsz! - Hitet küld, hogy bízni tudjak egyszer újra még…
Mondd el… míg látsz!
Mondd harccal, könnyel, vérrel!
(Mondd harccal, mondd könnyel, mondd vérrel, mondd, hogy kell!)
Mondd vággyal, kéjjel! – Éreznem kell!
(Mondd vággyal, mondd kéjjel, mondd bárhogy, érj most el!)
Mondd szóval, s dallal! Szívvel!
(Mondd szóval, mondd dallal, mondd szívvel: várj!)
Nem repül el, míg látsz, míg érzel.
(Mondd el, míg látsz.)
Van még egy perc! Még látsz, még érzel.
(Mondd el, míg látsz.)
