(Te, asszony)
Van, aki őriz
De nincs, aki ért
Van olyan, aki megölel
De nincsen, aki félt
Már nem is tudod, hogy szenvedsz
Hitte, hogy szebb lesz
Praktikus, logikus
Mégis tragikomikus
Rosszul megírt, hálátlan szerep
Hogy tulajdonként éled az életed
Én féltelek
Állj!
Talán el sem hinnéd már
Hogy féltelek
De emlékezz rá
Mert ha az örvény
A mélyére ránt
Már késő lesz tudni
Hogy féltelek
(Te Költő)
Van, aki űz
Van, aki sért
Van olyan, aki irigyel
Az irigyeidért
Lehetne végre béke
De sose’ lesz vége
Sok cinikus laikus
Mindentudó kritikus
Ostromolja minden versedet
Méricskéli minden tettedet
És eltemet
Állj!
Talán el sem hinnéd már
Hogy féltelek
De emlékezz rá
Mert ha az örvény
A mélyére ránt
Már késő lesz tudni
Hogy féltelek
