A szádban a tiszta víznek is fanyar az íze
Minden rossznak azonnal cinkosa vagy
Bárki hiába szólna, hiába kérne
Mit tettél magaddal, hogy ilyen maradj?
A szíveden fagy
Taszít téged, ha tiszta a kép
Dühít téged, minden ami ép
Talán mert soha nem lesz a tiéd
Talán mert nincsen elrontva még
Így élsz, beleragadva a pillanatba
Üresen ásít rád fogyó időd
Elér-e annak a hangja, aki felrázhatna?
Ha szavakkal teli a szád, vajon meghallod őt?
Az üdvözítőt
Taszít téged, ha tiszta a kép
Dühít téged, minden ami ép
Talán mert soha nem lesz a tiéd
Talán mert nincsen elrontva még
Ha reggelre kelve tiszta a tábla
Csak tőled függ, hogy mit rajzolsz rá ma Tabula rasa, tabula rasa
Tanít téged, ha tiszta a kép
Épít téged, minden ami ép
Talán mert soha nem lesz a tiéd
Talán mert nincsen elrontva még
